A stressz olyan szó, amelyet rendkívűl gyakran használunk a legkükönbözőbb öszefüggésekben. Kevesen tudjuk azonban, hogy pontosan mi a jelentése, ezért olykor téves elképzelés alakul ki, arról valójában mi a stressz.

A stressz meghatározása eredetileg a következő volt - terhelés, amely meghaladja az általános szintet vagyis a biológiai rendszer túlzott megterhelését jelentette.

Minden élő organizmus képes alkalmazkodni a feltételekhez, legyenek azok akár külső akár belső feltételek. Képesek vagyunk megbirkózni a változásokkal. Ehhez minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll.

A szervezetnek rengeteg érzékelője, receptora működik, amelyek tájékoztatják a kialakult helyzetől. Van továbbá egy vezérlőegysége, az agy és a gerincvelő, amelyek olyan mennyiségű adat feldolgozására képesek, hogy a számítógépek sárgulhatnak az irígységtől. A központi idegrendszer rendkívűl gyorsan kiadja az utasításokat az egyes szerveknek, szöveteknek, sőt az egész szervezetnek, hogy megvédjék testünket a károsodástól. 

Képzeljük csak el egy pillanatra, mi mindent kell folyamatosan és nagyon pontosan szabályozni az emberi testben.

Mi történik stressz esetén a szervezetben?

Az emésztés során tápanyagok jönnek létre, amelyeket pontosan a célállomásra szükséges eljuttatni, a salakanyagokat, pedig feldolgozni és kiválasztani. Mindemellett ráadásul gondolkodunk, dolgozunk, mozgunk, fenntartjuk a belső hőmérsékletünket, hogy enzimjeink működőképesek legyenek, illetve, hogy a vér sejtjei mozogni tudjanak. A szívnek alkalmazodnia kell a terheléshez, a bőrnek a hőmérséklethez, az egyensúlynak a testhelyzethez.

Mindebben közrejátszik még a látás, a hallás és ne feledkezzünk meg az érzelmeinkről, a kellemes vagy kellemetlen környezetről.

És a testünk mindezt megoldja anélkül, hogy zavarna, feltartana bennünet a részletekkel. Ha minden folymatról tájékoztatást kapnánk, pillanatokon belül megőrülnénk.

Szélsőséges helyzetek

Most nézzünk meg egy olyan szituációt, amikor valamilyen oknál fogva szélsőséges - vagy csak hosszan tartó kellemetlen, negatív - hatásoknak vagyunk kitéve. 

Mindegy, hogy magas hőmérsékletről vagy lelki nyomásról van-e szó, az eredmény mindig ugyanaz. Szükségessé válik az alkalmazkodás, vagyis az adaptáció. Szervezetünknek tennie kell valamit. Vagy azonnal el kell hagynia a környezetet , vagy alkalmazkodnia kell hozzá. Ez néha nehéz is lehet.

Az első reakció mindig ugyanaz. Miközben a szervezet igyekszik tovább működtetni a legfontosabb folyamatokat, ideiglenesen feláldozza azt, amit feláldozhat, általában az emésztést és az immunitást. 

Úgyhogy a vérnyomás és a szívizomzat teljesítménye nő, a légzés felgyorsul, és minden felkészül a "menekülés vagy támadás (fuss vagy harcolj)" helyzetre.

A periféria, ahol a vérkeringés megfordul, azaz a kezek és a lábak kevesebb vérhez jutnak, mert a legtöbb vér a központba áramlik. Fokozatosan termelődnek a stresszhormonok , főleg az adrenalin. Ha az adott helyzet ezt igényli, vagyis a stresszorok (a stresszt kiváltó tényezők) nagyon erősek, akkor az említett folyamatok hihetetlenül gyorsan mennek végbe.

Néha előfordul, hogy a szervezet egyszerűen nem képes alkalmazkodni, mert túl nagy a rá nehezedő terher. Ilyenkor az ember sokkos állapotba kerül, a túlélés minden más szempontot felülír, csökken a kevésbé fontos helyek vérellátása - és a szervezet az agyat is ide sorolja - az illető eszméletét veszti.

Ez az állapot addig tart, amig a körülmények annyira meg nem javulnak, hogy az életveszély-jelzést a szervezet visszavonja. Előfordul, hogy a szervezetet orvosi eszközökkel kell erről "meggyőzni".

Hosszan tartó feszültség

Sokkal gyakrabban fodul elő, hogy a terhelés az életet közvetlenül nem veszélyezteti, de hosszú ideig nagyon erősen hat. Ez napjaink egyik legmeghatározóbb jellemzője - az állandó sietség és a folyamatos nyomás. 

Tehát sokunknál már több éve összeszűkültek az erek, egyre magasabbra kúszik a vérnyomás és pulzusszám, romlik az emésztés, az agy nem jut elég tápanyaghoz, miközben a szervezet, máshol használja fel az immunitás erejét, hogy biztosítsa a túlélést.

Minden felkészült az esetleges támadásra vagy menekülésre. Mindegy, hogy az adott helyzetet kedvezőtlen környezeti feltételek vagy pszichikai nyomás idézi-e elő.

Ezekhez a helyzetekhez a test megpróbál alkalmazkodni, hogy túléljen. Eközben különböző jelekkel igyekszik tudtunkra adni, hogy baj van. Ezek a jelek eleinte alig észrevehetőek  - például fizikai tünetek:

• nem érezzük jól magunkat

pszichikai tünetek:

• elégedetlenség
• fáradtság
• bágyadtság

Ám a civilizációnk megtanított bennünket arra, miképpen vegyük semmibe ezeket a  jeleket. Míg egy kutya vagy egy ló már régen elterült volna és visszautasította volna a szolgálatot, mi arra kényszerítjük a testünket, hogy kitartson. 

Bizony másnap is elmegyünk a munkába, legyenek a körülmények bármilyenek, benne maradunk a testet-lelket romboló, destruktív kapcsolatokban, penészes falakkal övezett házakban lakunk.

Testünk már szinte üvölti, hogy ez így nem mehet tovább, mi mégsem teszünk semmit.

holnap folyt.köv.