40-60 cm magasra növő évelő növény. Főgyökere erőteljes, bütykös, melyekből felálló szárakat fejleszt. A levelek szórtan helyezkednek el a száron és sűrűn állnak, hosszuk 1 cm, alakjuk lándzsás. Virágaik kicsik, pirosak. Egymagvú termései tövisesek. Dél-Amerika nyugati partvidékén végighúzódó Kordillerák 1000-2500 m magas, terméketlen hegynyúlványain terem.

A perui ratániát egy spanyol botanikus, Hipolita Ruiz fedezte fel és írta le 1784-ben, aki a perui Lima környékén élő indiánoknál figyelhette meg használatát. Az indiánok a növény gyökerét és főzetét fogápolásra és összehúzó hatása miatt vérző sebek kezelésére is használták. A növény gyökereit még e században bevitték Spanyolországba, ahonnan a XIX. század elején Európa más országaiba is elkerült. Ez idő tájt több országban is próbálkoztak termesztésével, ami azonban nem járt sikerrel.
A ratánia gyökérdrogjai (Ratanhiae radix) valamennyi európai ország gyógyszerkönyvében hivatalosak.

A gyökerek és gyökerekből készült kivonatok legfontosabb hatásai: összehúzó, vérzéscsillapító, antibakteriális és a sebek gyógyulási folyamatát meggyorsítja. Belsőleg krónikus hasmenés és erős vérzéssel kísért menstruáció, külsőleg pedig szájüregi kórfolyamatok, garatgyulladás, hüvelyfolyás, fagydaganat és aranyér kezelésére ajánlják.

A ratániakivonatot egyéb terápiák mellett a hajszálerek fokozott törékenységénél és az elégtelen vénás keringés tüneti kezelésénél is alkalmazzák.
A különböző koncentrációjú ratániakivonatokat a kozmetikában összehúzó és hűsítő krémekben, hajápolószerekben, napégés elleni, valamint “fáradt lábak” és felületi érproblémák ápolására alkalmas kenőcsök előállítására használják.

Főbb hatások

• adstrigens
• antibakteriális
• antibiotikus
• antivirális
• gyulladáscsökkentő