A nézőpontod teremti a valóságodat, nem pedig a valóságod a nézőpontodat. Ezért szubjektív minden, ami van és létezik a világodban. Ha ezen most egy kicsit elgondolkozol nem nehéz megérteni. Elismerni nehéz, mert rájövünk, hogy akkor az életünkben mindenért mi vagyunk a felelősek. Csakis mi egymagunk. Nem ér mutogatni másra. Tudod az a 3 ujj visszamutat rád:)
Mi igaz számodra? Hajlandó lennél felfedezni, hogy ki vagy valójában? Ehhez bátorság és merészség kell ám! De látom, hogy Te az vagy.
Milyen érzés tudatossággal élni a saját életünket?
Milyen érzés mindent és mindenkit befogadni?
Milyen érzés semmit sem elítélni?
Milyen lenne ez számodra?
Érezd meg, ízleld meg...