Mi lenne ha most befelé fordulnál egy kicsit a kedvemért. Magad mögött hagynád a félelmeidet, az összeset. Beletennéd egy képzeletbeli csomagba, és azt a csomagot most feladnád fénypostával, kilőnéd az univerzumba. Az univerzum megköszönné, már oly régóta várja, hogy levedd válladról a terhet. Nem kell már cipelned. Sohasem kellett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.