Egy ősi legenda szerint  a macskakarmot  - uncaria tomentosa - valamint annak hatásait  az Ashaninka törzs egyik harcosa fedezte fel. Az amazóniai dzsungelben vadászott, amikor súlyosan megsebesült és már a halált várta.

Ám ekkor megpillantott egy Otorongo tigrist, amint éles karmaival és fogaival éppen szétszaggat egy erős liánnövényt, majd kiissza a kifolyó nedvet. A tigris ezután erővel telve felugrott és vadászatra indult, zsákmányolt egy őzsutát.

A sérült harcos mindezt látva, utolsó erejét megfeszítve, elkúszott ehhez a növényhez, hogy ő is igyon a levéből. Ereje szinte azonnal visszatért, sebei begyógyultak. 

Miután visszament a törzséhez, elmesélte a vele történteket. A többi harcos, úgy hitte, mindez az istenek üzenete, ezért a növényt elnevezték - vilcacorának - ami kecsua nyelven - szent növényt jelent.

A növény egyéb nevei - una de gato, cat's claw, macskakarom - egyrészt az említett legendára, másrészt a növény karomszerű tüskéire utalnak, amelyek segítségével felkapaszkodik a magas fákra.

A macskakarom az uncariák családjába tartozik. Megközelítőleg 60 fajtája van. Közép- és Dél-Amerika nyugati területein kivűl megtalálható Afrikában és Ázsiában is.

Legelterjedtebb fajtái - uncaria tomentosa - amelynek, sárgásfehér virágai vannak és az uncaria guianensis - nagy pirosas virágokkal, de narancssárga árnyalatokban is díszeleghetnek.

A növények akár 30 m magasra is megnőnek, és törzsük átlagosan 30 cm átmérőjű. Hatásaik szinte teljesen megegyeznek.

Az indiánok emberemlékezet óta használják a növény belső kérgét  és gyökerét.

A férfiak a vitalitásért és a férfias erőért fogyasztották, a nők pedig azért, hogy gyorsan erőre kapjanak szülés után, vagy akár fogamzásgátlóként is használták. Érdekes megfigyelés, hogy az ősz haj gyakori alkalmazás következtében visszanyeri eredeti színét.

A nyugati civilizáció tudósai és kutatói kezdetben nem szenteltek különösebb figyelmet a macskakaromnak. A vele végzett első kísérletek eredményeit 1952-ben hozták nyilvánosságra Franciaországban. Az igazi érdeklődés a növény iránt csak a 20. század 80-as éveiben kezdődött, amikor bebizonyították a vilcacora immunológiai, rákellenes és további kíváló gyógyító hatásait.

Ez a nem mindennapi figyelem késztette az Egészségügyi Világszervezetet - WHO - arra, hogy 1994-ben, Genfben nemzetközi konferenciát rendezzen, amelynek egyetlen és központi témája a macskakarom volt.

A macskakarom elsősorban regeneráló, allergiaellenes, antioxidáns, immunstimuláló és nem utolsósorban rákellenes hatásai miatt oly nagyon keresett.

Rendszeres fogyasztása főleg esős, hűvös napokon ajánlott, hiszen ilyenkor segít megóvni szervezetünket a megfázásos betegségektől, valamint átsegít a nedvesség és hideg okozta, fájdalmas gyulladásos folyamatokon.

A macskakarom hatékonyan veszi fel a harcot az ízületi gyulladással, jótékonyan hat a fájó ízületekre, ínakra, ínszalagokra. Kiválóan alkalmazható gyulladások, gyomorfekély, menstruációs problémák és húgyúti fertőzések esetén.

Feloldja a vérrögöket, amivel segít megelőzni a trombózis, illetve az azt követő agyvérzés és szívinfarktus kialakulását. 

Segítséget nyújt asztma, Crohn-betegség, cukorbetegség, vérszegénység fennállásakor; segít fenntartani a jótékony bélmikroflórát; előnyös depresszió, alvászavar és krónikus fáradtság tünetegyüttes ellen.

Csökkenti a magas vérnyomást. "Zsírfogónak" is nevezik - mert mérsékli a vérzsírszintet - és a prosztata sejtjeinek rosszindulatú burjánzása esetén ugyancsak nagy sikerrel alkalmazható.

A dohányosok - akár aktívak, akár passzívak - rendszeres fogyasztásával - megelőzhetik, vagy késleltethetik a hörghurut, a köhögés és a tüdőrák kialakulását.

Külsőleg akár borogatás formájában lábszárfekélyekre és egyéb bőrproblémákra is jól felhasználható.

A macskakarmot állatok is fogyaszthatják - adagolását az állatok súlya szerint célszerű beállítani.