Amikor jóban vagyok önmagammal, jó érzékkel tudom, hogy mire van szükségem egy adott helyzetben. Megadom magamnak mindazt, amire szükségem van.

Az olyan embereknél ez fokozottan így van, akik a természet közelében élnek, akiket gyermekkorukban megtanítottak arra, hogy önmagukkal bánjanak mindig figyelmesen  és ez korántsem önzés. 

A természettől való eltávolodás sokszor saját természetünktől és szükségleteinktől való eltávolodást is jelent.

A természettelvaló kapcsolat minden különösebb tudatos tanulás nélkül is megmutatja, hogyan tudunk csúcsformában működni.

A természet megtanít arra, hogy létezik egy belső ritmusunk, amit tiszteletben illik tartanunk. Van egy bizonyos sorrend a szükségleteinkben, amit nem ajánlatos tartósan felborítani.

A természeti népek pontosan tudják, hogy csak az elemekkel, az univerzumban létező erőkkel és a környezetünkkel összhangban érdemes működnünk ahhoz, hogy az életünk előre haladjon, és egészségesek maradjunk.

De mit is jelent az, hogy előre haladni?

Mindannyiunkban működik egy életprogram - amelyik mint egy mozgatórugó - az ösztönös, belső vágyakon, késztetéseken, megérzéseken, intuíciókon keresztül valósul meg.

Feltéve ha képesek vagyunk ezeket érzékelni és bízni bennük. Ha az életprogramunk szerint élünk, akkor az életerőnket szabadon örömmel éljük meg - valahogy úgy, mint amikor ráfekszünk a hullámokra és minden erőfeszítés nélkül haladunk, kihasználva az áramlásokat.