Nem azt jelenti, hogy egyedül tanulsz, hanem, hogy ha problémád van, akkor utána jársza dolgoknak, keresed a megoldásokat - a megfelelő embert, könyvet, tanfolyamot - tehát kérdezel. Mersz kérdezni. Akarsz kérdezni. Tudod, hogy kit kell megkérdezned, hol kell kutatnod ahhoz, hogy megkapd azt a tudást, amire valóban szükséged van.

Érzed a különbséget? Nem kell arra bíztatni, hogy tanulj, te magad határozod meg  azt, amit tanulni szeretnél - tudod, hogy azt neked tanulnod kell. Az új világnak ez abszolút nélkülözhetetlen része.

A tanulás négylépcsős modellje

A tanulás négylépcsős modellje egy folyamatot ábrázol és a személyes fejlődés tananyagával kezdődik, amely magában foglalja az önbecsülés és a magabiztosság kiépítését. Tehát nem mást mond, mint, hogy minden tanulási folyamat azzal kezdődik, hogy akit tanítasz, annak először növeled az önbecsülését és a magabiztosságát. 

És akkor most csendesen nézzük meg, mi történik az iskoláinkban az önbecsüléssel... Van aki, úgy születik, hogy van önbecsülése más pedig úgy, hogy sérülékeny. Neki meg kell tanulnia megvédeni magát. Vagy ahogy Trump mondta: vagy üzletkötőnek születsz, vagy megtanulod. Vagy van önbecsülésed, vagy megtanulod, hogyan tudod megtalálni és megőrizni.

A második lépcsőfok az élethez szükséges készségek tananyaga, amely magába foglalja a kreatív problémamegoldást, és az önmenedzselést. Ez azért érdekes, mert az önmenedzselés nem csak egy tananyag, hanem "a" tananyag abban az esetben, ha nem tudod magad menedzselni.

Ugyanis ekkor nem tudsz hatékonyan tanulni. Hiába veszed elő a marketing könyveket, hiába veszed elő a a PR-t, a tárgyalástechnikát, a pénzügyeket... bármit, ha nem tudod menedzselni magad, lógsz a levegőben. Tehát ha valakinek ez nem megy, akkor számára ez "a" tananyag. E nélkül nincs mire építeni, nagyon fontos.

A harmadik szint a tanulás tanulásának, és a gondolkodás tanulásának a tananyaga. Ez azzal foglalkozik, hogy mindannyian másképpen tanulunk. Van, aki inkább olvas, van, aki hallás útján tanul, van, aki olvas és hallgat, van. akinek el kell játszani a dolgokat, van, aki érzelmeken keresztül tanul, de a lényeg, hogy mindnyájan másképp tanulunk. Ennek ugye arról kellene szólnia, hogy a gyermek fölfedezze, hogyan szeret tanulni. A magyar iskolarendszerben azonban, ez fel sem merül.

Biztos vannak olyan megoldások, amiket én lelkesen használok, de neked nem működnek. Ezeket föl kell ismerni, mert hiába kezdesz el bármit tanulni, amíg ilyen szempontból nem ismered magad.

10 %-át tanuljuk meg annak, amit olvasunk. Igazából nem is az a fontos, hogy mit olvasunk, hanem az, ami eszünkbe jut róla. Érzed a különbséget?

Bonyolultak vagyunk, ezért vagyunk szépek, tehát ez az egészben a jó. Annak, amit olvasol a 10%-át tanulod meg, annak, amit hallasz a 20 %-át. És 70 %-át tanulod meg annak, amiről beszélsz! Még van jobb is. 90 %-át tanulod meg annak, amit mondasz és csinálsz!!!

Tehát ha valamiben fejlődni szeretnél - akkor kezd el tanítani! 

Mi lenne, ha segítenél valakinek abban, ami a saját gyengéd? Összeszeded a tudást, megpróbálod átadni, és 90 %-osan megmarad benned. Amint, látod még nem tanultunk semmit. Eddig egyszerűen csak felkészültünk a tanulásra.