Nem tudom észrevettétek e már sorstársaim, hogy mi most egy hatalmas "korszakváltás" kellős közepében vagyunk. Mi 40+ (bártan felvállalom:)) olyan szerencsések vagyunk, mert a - kor, korszak - amiben most élünk, hihetetlen mértékkel és sebességgel változik a szemünk előtt formálódik át. Mondhatnám (tőlem megszokottan), hogy olyanná amilyenné szeretnénk, de szerintem senki sem hinné el nekem, hogy most már közel 8 milliárd (?) ember ugyanazt akarja.

De miért is kezdtem el írni ezt? Mert egész egyszerűen felvillanyoz, ami most történik körülöttünk. Mi szerencsések még egyik lábunkkal a rég elfeledni látszó "retro" korszakban leledzünk, másik lábunkkal meg próbálunk szilárd talajt keresni és tartani az iramot a most már csak és kizárólag technikai vívmányokon felnövő fiatalokkal. Egyfajta átmenetben vagyunk az ipari korból az információs korba.

Hogy mik az alapvető különbségek a két kor között? Az első és alapvető a munkahelyi kapcsolatok különbsége. Míg az elsőben a hierarchia a meghatározó (amit itt most nem fejtek ki, mindenki tudja, hogy mit jelent) addig az internet korszakára rálépve ez teljesen átalakul/t. Az internet katonai fejlesztésként indult és lényege, hogy egy olyan "hálózatot" hozzanak létre aminek nincsen középpontja. Ergó bárhol működőképes és támadhatatlan marad. Ma már a munkahelyi kapcsolatok is ehhez hasonlatossá kezdenek változni...Eddig hierarchiában éltünk, felettünk, alattunk vezetők és beosztottak és a szabályok betartása, betartatása. Ha az információs korban körülnézel, egy hálózatban nézel körül és a hálózatodnak Te vagy a közepe - nem tudod, másra hárítani a felelősséget!!!

 "Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik kezdesz felelőtlenné válni." 

Ez a két korszak még mindig egyszerre van jelen életünkben, az egyik fokozatosan elhalványulni, megszűnni és értéktelenné válni látszik, míg a másik egyre inkább ontja felénk magas röptű igéretét...

Amint átlépünk egyesével az információs korszakba, minden előzetes tudást birtokolni kell hozzá. És miután átléptünk képesnek kell lenni arra, hogy néha vissza is tudjunk lépni, hogy kommunikálni tudjunk még az "ipari kor" embereivel. Az elvárások hatalmasak, előre és hátra is kompatibilisnek kell lennie az embernek.

Ez a kor teljesen más gondolkodásmódot és teljesen más készségsort igényel. Az információs korban az lesz sikeres, aki önmotivált, önállóan tanuló és önmenedzselő ember. Kiemelném az önálló jelzőt!

 Miért van szükség önmotivációra?

Ha valaki más motivációja alapján akarsz lépni, akkor az nem a te szabad választásod. Ha mindig várod, hogy megmondják a tutit, akkor mi lesz ha már majd nem mondják? Akkor kinek a kedvére teszel? Ha képtelen vagy arra, hogy kitűzz magadnak egy célt és elindulj rajta, akkor hogyan leszel szabad? A piramis rendszer motiválatlanul hagyott ezen a téren, de a hálozatos új korszakban aminek Te lettél a közepe, motiváció nélkül nem működik. Így meg kell szokni, hogy csak önmagadtól függsz, tiéd a felelősség. Sajnos nem ezt tanítják az iskolában, maximum az élet iskolájában.

Kinek jó egy magát függetleníteni tudó ember? Igazán senki sem érdekelt benne rajtad kívül. Ezért fontos az önmotiváció! A motiváció 2 szempont szerint osztályozható. Külső vagy belső-az egyik, a másik a vágy-félelem típusú manipulációs technika vagy szereteten alapuló motiváció. Mind a 4 típusú technika a célod felé fog vinni.

 "Legyél olyan, mint egy postabélyeg! Addig tapadj rá valamire, míg célba nem érsz! (Josh Billings)

A külső motiváció egyértelmű - más motivál, te meg hagyod, vágy-félelem alapú - ha van ilyened isten vagy, ha nincs lúzer - szeretet alapú - vagy üzletkötőnek születsz, vagy megtanulod, vagyis megtudodcsinálni!

A jó marketing szövegben mindig benne rejlik a  szeretet, van olyan reklám ami manipulál és van ami manipulálás nélkül is arat. Csak a szereteten alapúló működik hosszú távon.

Az új világban többszázszorosan működik a mondás - vállalkozó az, aki már akkor vakarózik, amikor még nem is viszket. Nem akkor reagálsz a piacra amikor már történnek a dolgok. Addigra már rég megvan a megoldásod. Tehát folyamatosan kell keresni, hogy mi történhet és hogy mire vágysz valójában belülről, úgy istenigazából. Aki keres az talál, és ha megtaláltad, van egy lehetőséged és üzemanyagod, hogy arrafelé menj amerre csak te akarsz.

"Több nemes szándék kudarcát okozta már az akaraterő és a cselekvési kedv hiánya, mint az átlagos vagy gyenge képességek." (Harry F. Banks)

Belső szereteten alapuló motiváció - mélyen hiszek abban, hogy van a világon olyan dolog, amit csak én tudok megtenni, amire csak én vagyok az alkalmas. És úgy élhetek csak nyugodtan ha a saját utamon megyek és teszem a dolgom. Ez a nehezebbik út, kövekkel, akadályokkal, kelepcékkel kirakva. De a cél előtted kell, hogy lebegjen mindig - nincs mese el kell végezned, mert helyetted senki sem fogja megcsinálni. 

Én megtaláltam már? Ha valamiben sikerélményed van és örömmel teszed, amit teszel plusz még meg is élsz belőle akkor sinen vagy. Nem kell feltétlenül nagy dologra gondolnod, de meg kell engedned magadnak a szabad gondolkodást és azt, hogy arrafelé menj amerre a szíved húz.

"Rájöttem, hogy a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet." (Paulo Coelho)

folyt. köv.: önálló tanulás