A vulkánok a káosz megtestesítői. Amikor egy vulkán kitőr, hamut és lávát lövell ki magából, gyakran okozva ezzel  pusztítást, de ha hajlandó vagy felismerni - ez a káosz egy nagyszerűbb lehetőségre nyitja ki az ajtót. A lehült láva kővé változik, megtermékenyíti a környéket és új élőhelyet hoz létre az állatoknak és különböző élőlényeknek, hogy ott éljenek. A káosz egy nagyszerűbb lehetőségbe kerülés forrása, ugyanúgy, mint a rend. Ugyanannak az érmének a két oldala. Az az elképzelésed, hogy a rend az jó a káosz pedig rossz. Egy olyan világban ahol nincs ítélkezés, teljesen más lehetőségek léteznek, amelyek túl vannak ezen a valóságon. De folyamatosan próbálod beletenni őket egy dobozba vagy egy másik dobozba: rend vagy káosz. Azt gondolod, hogy a káosz nem tudatos? Azt gondolod, hogy a rend tudatos? Van egyfajta idegenkedés a káosszal szemben, miközben állandó zavaró káosz állapot van az életünkben, így soha nem tudjuk használni a káoszt arra, hogy bármit is teremtsünk. A legtöbb ember igyekszik megszűntetni a káoszt, vagy meghatározni, hogy mi a rend megteremtésének a módja és nem veszik észre, hogy olyan kicsivé teszik az életüket, hogy a fejükkel kontrollálhassák. Mi van ha valami nagyszerűbb lehetséges? Ha mindent rendezel, akkor megpróbálsz mindent irányítani így nincs meghatározatlan elem benne. A káosz szépsége, hogy nincs definiálva egy adott térhez, helyhez vagy időhöz. Feleslegessé teszi az egészet. A káosz egy nem-rendezett kiterjedése egy lehetőségnek, túl a korlátozásokon, amikbe az emberek próbálják benne tartani: az a hely ahol a vukán kitör és változást teremt. Mit csinálsz amikor a vulkán felrobban az életedben? Ekkor kell elkezdeni ránézni arra, hogy mi a jó ebben, amit nem veszek észre? A tudatosság nem rendezett, a tudatosság káoszt teremt a legtöbb ember számára, mert annyira kénylemetlenül érzik magukat benne.